Képzelt játék

A sokarcú, színes és különböző kultúrájú város egyszerű népe hömpölyög a Ribiera városnegyed keskeny utcáin és nyílt terein, amelyek a Bahia de Santos öbölre néznek.A portugál csempével díszített régi házak homlokzata visszaveri a trópusi nap sugarát, meleg függöny takarja az utcák kövezetét, amit rabszolgakezek raktak le évszázadokkal ezelőtt.

A templom előtti széles járdán egy fehér vászonruhát és Panama szalmakalapot viselő szikár, idős férfi a szokásos vasárnapi rodáját tartja tanítványai és a barátai társaságában. Mestre Paixao kezében piros-fehér berimbauval irányítja a rodát, ahol a gyakorlott capoeristák rugalmas testtel végzett mozdulataikat egyszerű ütésekkel kombinálják.

Az öreg mester szemmel láthatóan bosszús, mert egy ismeretlen játékos minden tanítványát földre viszi. Az idegen lazán és óvatosan mozog, nagymacskaként cserkészi be áldozatát. Kiszámíthatatlan, különösebb trükköt nem használ, megtalálja az ellenfél gyenge pontját és a legalkalmasabb pillanatot kihasználva – puff! Még egy tanítványát legyőzött az zavarban lévő mesternek, aki mát nem tudja a rodában megleckéztetni a kellemetlen capoeristát. Gunga egyenként kihívta – és legyőzte – a mester minden tanítványát.

Gyerekek fociznak egy felfújt csirkegyomorral, kutyák egy öszvért ugatnak, amely nem hajlandó terhét cipelni, folyik a kirakodás, szél csapkodja a vitorlákat. Zsibong a város, de én ezt nem hallom. A fülemig csak a berimbau szava jut el.

Nem volt kedvem ma capoeirázni, de Gunga megragadta a karom és azt mondta: „Gyere. Sokat hallottam rólad. Mutasd meg, mit tudsz!” Ilyen kihívást hogyan utasíthattam volna vissza? Most mindketten a berimbau alatt guggolunk, figyeljük a rituálékat és várjuk, hogy mikor kezdhetjük a játékot. Egy pillanatra se veszem le róla a szemem. Gunga erős, kezei nagyok, hosszúk a csontjai, nagy fejét vékony szálú, gyér haj fedi. Kerek arcán a homloka kidomborodik, vastag ajkaival kemény küzdelmet sejtetően mosolyog. Sárga, véreres szemeiből leplezetlen fenyegetés sugárzik. Erőtől duzzadó izmai készek a támadásra.

„Barátom, hogyan játszunk?” kérdeztem. A jó harcos hírem miatt, vagy csak a koromra való tekintettel erre azt szokták válaszolni, hogy „Játszva, mester!” de Gunga ekkor elnevette magát „Ahogyan akarod”. Nem tetszett a válasza, először gyors ritmust akartam választani, hogy tiszteletet ébresszek benne, de meggondoltam magam. Hatásosabb lesz lassan kezdeni, addig bemelegszem. Zavarban voltam, mert az első összetűzésünket Gunga nyerte, ezért azt mondtam az öregnek: „Angolát játsszunk, mester”. Paixao erős basszus hangján énekelni kezdett.

DNO.HUKépzelt játék

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.